Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013 - A család.

2013.01.31

 Kedves olvasóim!


     Görnyedek itt a papírom fölött a buszon, iskolába menet és azon gondolkodom, hogy hogyan adhatnék hangot gondolataimnak.
    Nehéz ügy. Manapság minden az. Nem lehet úgy kimozdulni otthonról, hogy valaki ne kérjen tőlünk aprót, nem lehet úgy boltba menni, hogy ne számoljunk minden forintot. 

images.jpg

Nem lehet úgy TV-t nézni, hogy beteg gyerekek számára ne kérjenek támogatást, nem lehet úgy megnyitni egy közösségi portált, hogy 15 szerencsétlen sorsú állat ne könyörögjön, hogy fogadjuk be. Az adományokért, segítségért kuncsorgó emberekről, családokról nem is beszélve. Ráadásul 2-3 számlát még mindig nem sikerült befizetni, a kutyachippet a doki 5000-ért adta a gyerek lábáról lekopik a cipő a nagy meg már 20 is elmúlt és még mindig a szülők tartják el.
"Bezzeg a mi időnkben..." Igen, a TI időtökben kedves szülők más volt a helyzet. Akármilyen hihetetlen kicsit máshogyan működött a világ. Az ember tanult, általában 20 évesen tudott munkát vállalni, sőt a mai fiataloknak utópisztikus mesének tűnhet: Az ember megélt a fizetéséből, ráadásul gyakran 1 munkahelyről mehetett az ember nyugdíjba. Akkor sem volt kolbászból a kerítés, de a fiatalság más lelkiállapotban vészelte át a dolgokat.
Igazából miről is beszélek és mire is szeretnék kilyukadni?
Én is az "eltartott" fiatalok táborát erősítem. Rossz érzés, nagyon zavar. Mindenki feszült, mindenki ideges. Igazából ez ihlette ezt a cikket is.

   Sorstársaimmal beszélgetve egyre gyakrabban adok hálát, hogy a szüleim olyanok, amilyenek. Számomra megdöbbentő, hogy néhány szülő bánik a túlkorosnak tűnő gyerekükkel. 1.jpg


 Volt szülő, aki az alig 20 éves lányával közölte, hogy fel is út, le is út, hiszen ennyi idősen

 ő már rég dolgozott és eltartotta magát. 

Volt, hogy egy beszélgetés során nem értettek egyet a gyerekkel, ezért anyagiakat vonta meg tőle. "Ameddig az én kenyeremet eszed, addig nekem ne magyarázz!" Nem is értem, hogy várható el, hogy a világ dolgaiban egy véleményen legyen 2 generáció? Ritka az ilyen.
A szülőnek úgy tűnt, többet ül a gyerek a gépnél, mint amennyit a házimunkával tevékenykedik, ezért kiköttette a netet. Ez még nem is tűnik nagy kínzásnak, csak az a probléma, hogy manapság ritka, hogy az állam elég órát fizet a tanárnak, így általában neten keresztül küldik el a leadandó anyagot, illetve ha időközben változás történik, akkor a tanár pötyög 1 e-mailt. Pl:"Holnap elmarad az első 3 óra." Sőt a legtöbb tanár a házidolgozatokat is az e-mailjére várja.
Ide illő vicc:

Tanóra 2018-ban:
Gyerekek, laptopokat
elővenni! A kérdések az
üzenőfalamon vannak! A
válaszokat privátba kérném.
Holnap küldjetek egy számot,
és kiírom állapotba hányas
lett. Aki javítani szeretne, az
bökjön meg!


Volt olyan, hogy a gyerek keveset tudott segíteni a családi cégnél, ezért az apa nem engedete, hogy a szerszámaival készüljön a vizsgára.
Sok dolgot meséltek még...sorolhatnám oldalakon keresztül.
depresszio584.jpgA mai 20 évesek teljesen másik világba születtek, mint az előző generáció.
Mi vár egy mai fiatalra? Milyen lehet a lelkivilága?
Először is megszületünk. Anyu nem tud sokat foglalkozni velünk, rohan vissza a munkahelyre, hogy minden meglegyen. Oviba kerülünk, majd iskolába járunk majd 25 éves korunkig. Levizsgázunk olyan

szulok-uzenete.jpg

 dolgokból, amiknek a 90%-ának semmi haszna a való életben. De mégis kell, hogy tovább tanulhassunk, mert még "semmik vagyunk". Tanulunk, ha szerencsénk van sikerül szerezni valami alja diákmunkát, hogy ne a szülőktől kelljen mindenért kuncsorogni.
Megvan a szakma, futás munkát szerezni. Nem vesznek fel, mert nincs tapasztalatunk. Nincs tapasztalatunk, mert nem vesznek fel. Mit tegyek? Haljak itthon éhen koloncként Magyarországon, vagy irány az ismeretlen külföld?

    Hazaérve otthon áll a bál: anyu ki van akadva, mert nem tudja befizetni az összes számlát. Megint. Apu már nem akar kiakadni sem, ledolgozott 12 órát, a TV-hez menekül egy doboz sör társaságával. Épp egy jólfésült , öltönyös fickó magyarázza, hogy milyen nagy a jólét, hogy engetegmunkahelye teremtett. Apu ingatja a fejét. Sírjon? Nevessen? Következő kép: 94 éves nénit lakoltattak ki.Következő: 6 személy vert agyon egy 80 éves férfit. Indíték: volt nála 2000 Ft,- a támadók pedig keveselték a segélyt. Következő hír: megkéseltek valakit egy középsikolában, fiatal lányt erőszakoltak meg, drágul a kenyér, a villany a gáz... és az utolsó hír: Újabb 300 milliárdot költ az állam a roma integrációra. Apu kezében összeroppan a sörösdoboz. A családtagok csendben kerülik innentől kezdve.zene.jpg

Anyu könnyekkel küszködve melegíti a vacsit. A kicsi szeretne elmenni az osztálykirándulásra, de nem engedi el. Nem engedheti el...nincs miből.

    A lényeg a lényeg: egy ilyen világban a család, az otthon lehet az egyetlen menedék az ember számára. Ne keserítsük meg egymás életét, ígyis elég nehéz mindenkinek. A szülőknek is, a gyereknek is. Legyünk megértőbbek, rugalmasabbak. Az otthon melege a családi összetartás és összetartozás hatalmas kincs, amit pénzért nem lehet venni. Ne hagyjuk, hogy tönkretegyék!

 

 

csalad.jpg

Egy 20 éves gondolatai...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.