Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hazugság vagy ez így van rendjén?

2008.08.08

 

 
   Nem tudom az anyaországi „testvérek” mennyire barangolnak Felvidéken! Nos, aki többet járt már mifelénk, biztos szemet szúrt neki 1-2 furcsaság, pár olyan dolog, melyet otthon esetleg máshogy mondtak neki, vagy épp a tanárok az iskolában máshogy tanították!

 

    Az első példa legyen mondjuk Mátyás királyunk által alapított „Academia Istropolitana”. Az első magyar egyetem! Pozsonyban ez a felirat áll az épületen: „Academia Istropolitana – az első egyetem Szlovákiában.” S ezt több száz turista látja nap, mint nap.

 

Ha már Pozsonynál tartunk, ott a vár, egyik bástyán, a plafonon, Mátyás címere, magyar címer! A Szent Márton dóm tornyán a magyar Szent Korona másolata, s még sok-sok nemzeti jelképünk!

  

Második példának az Árvai vár. Egyik termének jellegzetessége, hogy a székek támláján faragott címerek találhatók. Az idegenvezető szerint a 16.-17. századból. S a kettőskereszt Szlovákia jelképe – már akkor. 

 

A napokban Selmecbányán jártam. A város fölé magasodik egy 18. századbeli Kálvária, itt-ott még látszanak a festmények a magyar feliratok, a kereszt alatt kőbe vésve a magyar ima, de tönkretéve az egész, az „állomások”– nál a képek kilopva, a hely megrongálva, s nincs aki megóvja ezt, nincs aki felújítsa. Nincs pénz, s akinek van, az nem segít.

 

 

 

Az úgy nevezett „ régi-vár” egyik termében magyar címer, fájna nekik bevallani, hogy az magyar. Inkább a bemutatószövegben körülírják, valahogy így: Ez a címer a Habsburg-Magyar Királyság területeire volt jellemző....egy másik teremben olyan falapok voltak elhelyezve, amelyeket uraságok mai szóval élve „darcpályának” használtak, falra akasztották, s puskával lőttek, ott találtam egyet, mely a honfoglalás ezredik évéről emlékezik meg.

 
Nekem fáj, ha ilyet látok, s ez csak 2-3 volt a sok közül! Ki tudja még máshol, mások hogy hazudtolják meg a történelmet, hogy mossák le a magyarok szívéről a haza szeretetét. A földet nem tudjuk visszaszerezni, de az értékeket meg tudjuk, meg kell védenünk a gyerekeknek, a jövőnek! Nem kell hangos szóval, de csendesen harcolni, összefogni a családokat, közösségeket, hogy megmaradjunk, s ne csak amolyan bábok legyünk, amelyet Európa nagyjai ide-oda húznak-vonnak, ahogy épp nekik jobban kedvez! Nem szabad feladni! Csendesen de küzdeni kell!
 

                                              

                                          Lelkes Viktória (HUgom)
                                            Felvidék, Csallóköz