Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eszes Tamás, Véderő...ahogy én láttam.

2014.03.14

 Már több, mint 3 év telt el, mégis minden pillanatra emlékszem. 

Vártam, hogy végre értem jöjjenek, majd megfagytam. A járdán ácsorogtam a sötétben és lestem az út végét. Végre felvillantak a fényszórók. Örömmel ugrottam be a fűtött kocsiba, de nem indultunk azonnal. A családom és a párom zavartan tekintettek egymásra. 
- Mi a helyzet?- pislogtam a többiekre, éreztem, hogy valami nincs rendben.
- Szívem… - Fogta meg a párom a kezem.
Láttam zavarban van, nem találja a szavakat – Tamás meghalt. Öngyilkos lett.
- Micsoda??? Honnan veszed ezt a hülyeséget? 
- Olvastam a …

-Ugyan már, általában fele sem igaz, amit írnak – Kaptam a telefonomat hívtam Tamást. 
Alig vártam, hogy felvegye és elmondhassam, hogy milyen baromságot írnak már megint róla. Kicsöng…
Haza felé egész úton próbáltam őt hívni… persze sikertelenül.

 1kep.jpg

Hónapokig fel sem fogtam, nem is értettem. Fájó szívvel nézegettem a fotókat, emlékeztem a táborokra, a beszélgetéseinkre, viszont dühöngtem az emberek viselkedésén. Sokak őszintén gyászoltak, a legtöbb bajtárs hozzám hasonlóan zombiként tekintett körbe a nagyvilágban. Ez egy rossz álom, vagy tényleg megtörtént? 
Viszont olyan emberek siránkoztak, verték ököllel virtuálisan a koporsót, akik nevettek a munkásságán, mindenféle ocsmányságot terjesztettek Tamásról, persze csak a háta mögött, pár korsó sör után még bátrabban. Szemtől szemben büszkén fogtak vele kezet és pózoltak a kamerák előtt. Halála után persze előkerültek a közös régi fotók, 
„Legjobb barátommal : ( Nyugodjon békében” feliratok… Volt,hogy nem bírtam ki és jeleztem az illetőnek, hogy azért nem voltak ilyen jóban. (egy konkrét esetben én beszéltem le Tamást, hogy az illetőt móresre tanítsa, miután az mindenfélét terjesztett róla) Ekkor engem nethuszár, hazaáruló és hasonló jelzőkkel illettek, na meg persze hogy vagyok képes a másik ember gyászát becsmérelni. (Lehet inkább hagynom kellett volna, hogy akkor kapjon Tamástól egy kis eligazítást)
Ma már csak szánom őket. Majd ha eljő az ideje ezzel is számolniuk kell. Talán pont Tamással szemben. Ki tudja?


Tekintsünk egy kicsit távolabb a múltban. Ki volt Eszes Tamás? Mi volt a célja?

Eszes Tamás 1964-ben született, Budapesten. Szakmája szakács, de katona és Kempo oktató is volt, gyerekekkel foglalkozott. Két okos és gyönyörű lány édesapja, akikkel gyakran büszkélkedett. Nem utolsó sorban pedig hazafi volt.
Egy ismerősével létrehoztak egy szervezetet,(ekkor ismertem meg őket) de mivel a másik alapító edzés és tanulás helyett a politikával akart foglalkozni, Tamás tovább

 lépett, hogy olyan szervezetet hozzon létre, aminek értelme is van.Rengeteg támadás

kep3.jpg

 érte minden honnan még a nemzetinek mondott oldalról is. „Minek neki saját szervezet? Diktátor akar lenni? Miért nem tagja inkább ennek a szervezetnek vagy annak a szervezetnek? Hatalom mániás? Miért nem áll be a sorba?”
Állt a sorban, tette amit kellett, de elege lett. Elege lett az emberek árulásából politikai szekértolásból, lejáratásokból és legfőképp a tétlenségből, pózolásból. 


Semmi kép sem szeretnék helyette beszélni, csupán leírom, hogy hogyan láttam őt 4-5 év alatt, amíg volt szerencsém segíteni a munkájában és persze Tamás elmondásai alapján.

 

kep2.jpg

Hallottunk, olvastunk olyan dolgokat, hogy a szervezet arra készül, hogy megtámadja az egyik szomszédos országot, hallottunk olyat is, hogy az országon belül akarunk támadni népcsoportokat, vagy politikai csoportokat. Ezeken a híreken csak röhögtünk. Az, hogy fegyveres felkelésre készültünk csak hab volt a tortán. Mégis mivel? Airsoft fegyverekkel? Nem tudtuk komolyan venni az ilyen „halandzsákat”, visszagondolva, lehet mégis foglalkozni kellett volna velük, mert sajnos voltak, akik ezt a sok marhaságot be is vették.

Még amit fontos megjegyeznem: A szervezeten belül senki sem beszélhetett politikáról, senki sem „téríthetett”, kampányolhatott egyik pártnak vagy oldalnak sem.   

 

Ráadásul a táborainkba bárki jöhetett nemtől, kortól függetlenül, bárki megnézhette mit csinálunk.
Olyan vendégünk is volt, aki babát várt, aki valamilyen ízületi rendellenesség miatt nem tudott úgy mozogni mint más, volt félig vak táborozó, de voltak pocakos nagypapák is.
Nem akarok senkit sem megbántani, de komolyan azt hitték egyesek, hogy hadsereg készül?
A szervezettel Tamás célja annyi volt, hogy felrázza a tespedésből az embereket,

kep4.jpg

 felkészítse őket arra, hogyan védhetik meg magukat, ha bármi történik.  Gondolok itt arra, hogyha megtámadnak az utcán (késsel, puszta kézzel), vagy megtámadják az országot, pl: olyan szituációkra készültünk volna fel, hogy az erdőben egyedül hogyan lehet túlélni stb. Kb. mint a cserkészet.  Életerős srácokat külön oktatott, hogy ezt a tudást ők tovább adhassák. (Véderő tagok) Valamilyen szinten a sorkatonaságot pótolta volna ezzel a szervezettel.
Persze nagyon jó lett volna, egy hadseregnyi embert tanítani, de az emberek félnek. Tartanak a folytonos vegzálástól, igazoltatástól, ellenőrzésektől, a megbélyegzéstől (náci, fasiszta, rasszista) stb.

Tamás rengeteg pénzt és időt ölt bele ebbe a szervezetbe, mert hitt benne. Hitt bennünk, magyarokban, az emberekben.

Önvédelem volt a cél és testnevelés és a lélek nevelése.
A későbbiekben tervezte, hogy meghív előadókat a magyar történelemről, kultúráról, megtanítunk mindenkit rovással írni és időközben majd kiderül mire van még szükség, igény.
Sajnos nem volt több időnk…


Tamás feladta, elment. Ember volt. Hibákkal, érzelmekkel, vágyakkal. Mégis valamivel több volt sokunknál: Bátor volt. Mert lépni, mert tenni a támadások ellenére is.

kep6.jpg

Ha valamilyen tulajdonságát kellene kiemelnem, az első ami eszembe jut, az az emberség. Ahogy tanította a gyerekeket, ahogy megmutatott mindent, elmagyarázta 100x és segített mindenben. Ugyan ilyen türelemmel és megértéssel bánt a felnőttekkel is a táborokban.

 

Most visszatérve 2014-be, ahányan voltunk körülbelül annyi felé szakadtunk. Pár srácunk még összejár és oktat önvédelmet azoknak, akiket ez érdekel. 

Úgy érzem mindent leírtam, amit szerettem volna tisztázni és lezárni.

 

 

 

Még egyet engedjetek meg:


Szeretnénk méltó emléket állítani Eszes Tamásnak. Horváth Angéla indította az egész kezdeményezést és dolgozik azon, hogy a kis fakereszt helyett, egy igazán szép kopjafa jelölje Tamás nyughelyét. (Ezt 1000x is kevés lenne sokunk nevében megköszönni Anginak). 

Biztos vagyok benne, hogy Tomi nagyra értékelné. A gyűjtés facebookon is megtekinthető eseményként. Itt: https://www.facebook.com/events/444526458991420/?fref=ts 
Nagyon örülné(n)k, ha minél többen támogatnák, akár pár száz forinttal is.
Ha nem vagy facebookon regisztrálva, de támogatnád a kopjafa elkészítését, írj e-mailt a 
angyalhaj38@gmail.com - ra.


Köszönjük!

nevtelen.jpg

Végül két idézettel zárom soraim:

„Ahogy elnéztem a rajokban felsorakozott táborozókat, amint kipirult arccal büszkén énekeltek, rájöttem, hogy igenis kell a honvédségi kiképzés ennek az országnak. Látni kellett volna azt, amit én ott láttam. Nagyon büszke voltam a három nap alatt elért eredményre. Délután a táborzárás és a zászlólevonás, igen megható volt. Szívesen ott maradtam volna még pár napot.” Eszes Tamás

„Ha elölről kellene kezdenem ezt a kálváriát, amit megjártam, azt hiszem nem tenném máshogyan. Tartozom a hazámnak annyival, mert magyarnak születtem. Ahogy tudom, és erőm telik segítem és harcolok népünk, nemzetünk fennmaradásáért.” Eszes Tamás

 

kep5.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.